Iskola története

Iskolánk története

 

Fóton az egyházi oktatás története visszanyúlik a régmúlt időkbe, amikor a keresztény gyülekezetek egyik legfontosabb feladatuknak az ifjúság nevelését, az oktatást tartották. Fóton az 1988-89-es évek fordulóján így indulhatott el egy olyan törekvés, amely a múlt, a kereszténység értékeire építve egy új világot szeretett volna létrehozni. Egyedülálló, az országban példa nélküli volt a kezdeményezés, hogy a négy keresztény felekezet közös iskolát hozzon létre. Az ökumenikusság nem a különbségek elfedését szolgálja, hanem erősíti, ami az egyes keresztény vallásokban közös, a diákok, pedagógusok, szülők vállalva egyházuk sajátosságait tisztelettel fordulhatnak a másik egyházhoz tartozók felé.

Az akkori lelkészek-Sebők Sándor római katolikus, Végh Tamás református, Lukács Gyula baptista és Bohus Imre evangélikus lelkészek szerint valóban járatlan volt az út, amelyre léptek, de a gyakorlatban egyik hit, egyik egyház sem sérti a másikat, az ökumenikus szellem része annak a törekvésnek, hogy a fóti gyermekek számára egy szakmailag és lelkileg európai színvonalú iskolát teremtsenek.

Az első beadványt – még csak 1-2. osztály indítására – a tanácsi rendszer fennállása alatt nyújtották be a szervezők (amit el is utasított a hivatal). A szervezés azonban tovább folyt. A következő iskolaindítási kérvényt közvetlenül a rendszerváltás után nyújtotta be a Fóti Ökumenikus Közművelődési Egyesület, de akkor már nyolc évfolyam indítása volt a cél. Először csak az 1-3 évfolyamok indítását engedélyezte az önkormányzat, viszont azt rögtön két helyen is: az Öregfaluban és Kisalagon.

Addigra azonban az iskola indítása miatt keletkezett feszültségek és indulatok hullámai igen magasra csaptak. A beiratkozni szándékozó gyermekek közül többeket megszégyenítettek, kicsúfoltak az iskolában, az utcán. Óriási volt az ellentét az iskolát támogató és ellenző felnőttek között is. Ezért a szülők feltétlenül szerettek volna felső tagozatot is, hiszen nem akarták tovább abba az iskolába járatni gyermekeiket, ahol vallási meggyőződésük miatt hátrányba kerültek.

A Gyermekváros nagylelkű segítségével lehetőség nyílt felső tagozat indítására is, hiszen a Károlyi-kastélyban lévő ebédlő egy részéből alakíthattunk ki ideiglenes tantermeket pozdorjalemezek és hangszigetelő anyag segítségével. Mivel volt épület és sok más alapfeltétel megteremtődött, az önkormányzat engedett a nyomásnak, és engedélyezte a nyolc osztályos általános iskola indítását.

Igen mostoha körülmények között, három különálló épületben, (a település két különböző pontján lévő két alsó tagozatban, ill. a harmadik helyen lévő felső tagozatban) 230 tanulóval kezdődött a közös munka. Több évfolyamon párhuzamos osztályokat kellett indítani. A legnagyobb meglepetésre a 7-8. évfolyamra, a továbbtanulás közeledtével is sokan jelentkeztek.
A tantestület megszervezése, a pedagógusok kiválasztása az egész országra kiterjedő pályázat alapján, három alapvető szempont szerint történt:
1. Megfelelő szakmai végzettség
2. Rendezett családi élet
3. Hívő vallásosság

A harmadik követelmény meglétéhez nem ragaszkodtunk szigorúan, de azt elvártuk: ha valamelyik jelentkező nem vallásos, tartsa tiszteletben a keresztény erkölcsi értékrendet. Így a megalakult tantestületnek voltak nem hívő tagjai is. Az évek során a keresztény nevelést teljes szívvel felvállalni nem tudó, nem hívő pedagógusok eltávoztak a tantestületből, helyükre elkötelezetten hívő kolléganők és kollégák érkeztek.
Az évek során igen sokat haladtunk a legszükségesebb feltételek megteremtésében, amiben a szülők munkája is sokat segített.

A Károlyi-kastélyban két évig dolgozott az öt felső tagozatos osztály, ahonnan a harmadik tanévben a Gyemekközpont szakközépiskolájának helyére költözött, az iskolai munkára kissé megfelelőbb környezetbe.

Ekkor tudtunk újabb tantermeket, tornaszobát, fiú-és leány technikatantermet, rajz szaktermet létesíteni. Az induláskor kölcsönkapott eszközök helyett már saját eszközökkel és berendezésekkel dolgozunk. Szabadidő, sport és kiránduló felszereléseket pályázatok segítségével szereztünk be. Több szükségtantermet kibővítettünk, mindkét alsó tagozatban tornaszobát létesítettünk. Az iskolaudvarokon homokozót, sportpályát, csúszdát, kerékpártárolót, szertárt, raktárt építettünk, fákat ültettünk.

A hetedik tanév kezdetekor a felső tagozat épülete ismét bővült. Ekkor vált lehetővé az adminisztrációs munka alapfeltételeinek biztosítása, valamint újabb tantermek, köztük szaktantermek (nyelvi és számítástechnikai, logopédiai), valamint szertár, raktár, orvosi szoba kialakítása.

A Pedagógiai Program készítésének évében (1996-ban) közel háromszáz diák tanult az iskolánkban. Az 1997-98-as tanévben már csak a nyolcadik évfolyamon indult egy osztály. Az 1998-99-es tanévtől kezdődően minden általános iskolai évfolyamon párhuzamos osztály működött.

A 2000-2001-es tanévtől felmenő rendszerben indítottuk el a négyosztályos gimnáziumot az általános iskola épületében.

A következő tanévtől a Gazdasszonyképző épületében folytatta a gimnázium a munkát. Ezzel párhuzamosan az épületben technika, néptánc, valamint testnevelés óráknak is helyet tudtunk biztosítani. 2003. szeptemberétől az egész épületet mi vettük használatba. A negyedik tantermet a gyakorlókonyha átépítésével alakítottuk ki. Így a felső tagozat épületében megszüntethettük az utolsó szükségtantermet, ill. kialakítottunk egy természettudományos szaktantermet.

2002. április 19-én vettük hivatalosan használatba az Öregfalu alsó tagozatán a bővített és felújított tornaszobát, mely iskolánk történelmének első és legnagyobb beruházása volt. Ennek eredményeként a tagozat munkakörülményeinek javulásában nagy előrelépés történt.

Az egyházi ingatlan rendezés keretében a katolikus egyház visszaigényelte, és 2008. januárjában visszakapta egy újabb ingatlanát. Ebben az ingatlanban működött évtizedeken át a település I.sz. Általános Iskolája, mely később a Fáy András Általános Iskola nevet vette fel. Ezen intézmény fenntartója, a helyi önkormányzat egy új, 24 tantermes iskolát épített – részben az egyházi ingatlan kárpótlására kapott összegből – a Vásár téren.

Közvetlen a rendszerváltáskor történt meg az ingatlan visszaigénylése, konkrétan azzal a szándékkal, hogy az ökumenikus iskolának adjon otthont. Sajnos 17 évet kellett várni a pillanatra, ami 2008. február 18-án érkezett el, hiszen a felső és a gimnáziumi tagozat megkezdhette a költözést új otthonba, amit a tanárok, szülők és diákok közös munkájának köszönhetően 3 nap alatt be is fejeztünk.

A nyolc osztály befogadására méretezett épületbe kellett elhelyeznünk a 12 (8 felsős és 4 gimnáziumi) osztályt. Ez csak úgy vált lehetségessé, hogy a könyvtárban osztálytermet alakítottunk ki, a fő épületből a faházba helyeztük át a fiútechnika szaktantermet és egy csoportszobát, valamint a karbantartó műhelyt. A régi épületben kapott helyet az informatika szaktanterem, az igazgatóság és a teljes ügyvitel. A melegítőkonyhában tanultak a lányok a háztartási ismeretek órán, az ebédlő helyiségében működött a rajz szaktanterem. Ezért nem tudtunk közétkeztetést biztosítani az épületben, így a Károlyi István Gyermekközpont ebédlőjébe jártunk továbbra is ebédelni.

A nehézségek ellenére nagy örömmel vettük használatba az előző helyünkhöz képest tágasabb, világosabb, iskolai munkára sokkal alkalmasabb épületet. Nagy örömünk, hogy végre van rendes tornatermünk öltözővel, zuhanyzóval, szabadtéri sportpályánk, tágas udvarunk és világos aulánk, lehetőség csoportbontásra.

Hála Istennek, az épület felosztása alkalmas arra, hogy a négy gimnáziumi osztály külön szinten, az emeleten történő elhelyezésével lehetőség nyílt a két tagozatnak viszonylag önálló életének biztosítására. Ezzel az „összeköltözéssel” a négy külön épületből háromra tudtuk csökkenteni az épületek számát, mert a két alsó tagozat dolgozik két másik (öregfalusi és kisalagi) telephelyen.

A 2017-es tanévben ismét nagy beruházások történtek az iskola életében. A különböző telephelyeken a nyílászárok és a fűtésrendszer korszerűsítésével tovább fejlődött iskolánk tárgyi háttere. Legnagyobb beruházásunk, hogy mobil konténerekből egy önálló ebédlőt alakítottunk ki, mely lehetővé tette, hogy az öregfalusi alsó tagozat és a főépületben található felső tagozat és gimnázium közös helyen étkezhessen.

Iskolánknak sikerült egy olyan programot kialakítania mely egyedi az egész országban. Magyarország területét négy részre osztottuk és évente más-más területet járunk be. Így a felső tagozatos diákjaink eljutnak minden országrészbe. E három napos Országjáró kirándulásunk minden tanévben, szeptemberben kerül sorra. Iskolánk gimnáziumi tagozatának indulása után 2002-ben az Országjáró Kirándulás programját továbbfejlesztettük Nemzetjáró Kirándulássá. Gimnazistáink négy év alatt az elszakított nemzetrészeket –Kárpátalja, Nyugat-Erdély, Felvidék, Délvidék – ismerik meg.

Az iskola küldetése, hogy mai világunkban kiemelten nagy jelentősége van az iskolai nevelésnek, és különösen így van ez a világnézetileg elkötelezett oktatási intézmény keretein belül.
Nevelési elveink a kétezer éves keresztény értékrendre épül, amely minden területen eligazítást ad számunkra. Iskolánk azzal válik kereszténnyé, hogy – bár más-más fokon – az iskolai közösség tagjainak többsége osztozik a keresztény világszemléletben, s ezt ki is jelenti. Így ebben az iskolában az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé és egyúttal végső céllá. Iskolánkat is, mint minden más iskolát, arra a célra rendelték, hogy kritikusan és módszeresen átadja az általános műveltséget, felkészítsen az érettségi vizsgára, a felsőfokú továbbtanulásra, és ezáltal az emberi személy teljes kiformálódásán munkálkodjék. Ezt a célt a keresztény világszemlélet szerint igyekszik elérni, ezáltal kapja meg “az emberi kultúra a maga előkelő helyét” az ember küldetésében. Tevékenységünket annak tudatában végezzük, hogy a pedagógus elsősorban saját személyiségével, példájával nevel akkor is, amikor nem akar. Tehát minden körülmények között – helytől, időtől, élethelyzettől függetlenül – keresztény pedagógushoz méltóan kell dolgoznunk, élnünk. Iskolánkban az ökumenét szoros felekezetközi együttműködéssel valósítjuk meg azzal párhuzamosan, hogy egymást – diákot, tanárt és szülőt – a saját felekezetében való megerősödésében segítjük, támogatjuk. Az embert, gyermeket nem a tudás mennyisége, képességei szerint értékeljük, hanem valljuk, hogy az ember Isten egyszeri és megismételhetetlen teremtménye.