Adventi köszöntők

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!

Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” Zsolt. 46:11.

Csend. Csendesség. A ma embere már nemigen ismeri ennek a fogalomnak a mibenlétét és nem is igazán törekszik arra, hogy ennek áldott jóvoltát felfedezze magának, s akár tudatosan beépítse az életébe. Megoldásra váró tennivalók, történések, események, állandó pörgés és rohanás óráit, napjait éljük sokan. Olyan az életünk legtöbb esetben, mint egy száguldó gyorsvonaté, amely csak nagyon ritkán és néhány percre áll meg. Az Adventben sincs ez másképp. Ezekben a hetekben még inkább fokozódik körülöttünk és bennünk a hangzavar, a zaj. Mindenki nyüzsög körülöttünk, mintha egy megbolygatott hangyabolyban lennénk. Össze-vissza szaladgálnak az emberek, hogy a közelgő ünnep elvárásainak nyomása alatt mihamarabb elintézzék azt a sok feladatot, amit mások és saját elvárásaik alapján célul tűztek ki maguknak. Meg sem hallják, és sokszor még mi, keresztyén emberek sem halljuk, hogy Isten ebben az időszakban még intenzívebben hív bennünket az elcsendesedésre, a megállásra, mint máskor. Ő azt szeretné, ha az a négy adventi hét, amely a Karácsony szent ünnepét megelőzi Őelőtte való csendben történne és nem a világ zsivajában, tülekedésében.

Mi nem a szeretet ünnepére, sem a fenyőünnepre készülünk, hanem Jézus Krisztus születésnapjára. Csak az Isten előtti csendben lehet végiggondolni és igazán nagyra értékelni azt, amit az Úr az első Karácsony alkalmával megcselekedett értünk és velünk. „Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Ha elcsendesedünk és az Isten előtti csendben átolvassuk a Bibliából a karácsonyi történetet, akkor tudhatjuk meg mi is, hogy az a Jézus, aki megszületett a betlehemi istállóban – valóságos Isten és valóságos ember egyben. Jézus neve jelentése: Szabadító. Szabadító született és aki ezt megtudja és hitel elfogadja, az képes arra, hogy leboruljon és magasztalja Őt. „Tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” Olyan Istenünk van, aki kijelentette magáról, hogy Ő kicsoda, egészen személyesen bemutatkozott nekünk Jézus Krisztusban. És oly felszabadító ez a tudás! Jézus: Isten és Szabadító. Mikor tudom én ezt meg igazán? Akkor, amikor az Előtte való csendben kitárva neki szívemet, én is átélem az isteni hatalmát, a szabadítását. A bűn mindannyiunkat fogságban tart. Ebbe születünk bele és mindaddig foglyai vagyunk, míg életünket át nem adjuk Neki. Aki már átadta, az tudja miről beszélek (írok), hiszen Jézus mindannyiunkat kihozza a bűn rabságából és új életre szabadít fel. Erre pedig csak Isten képes. Isten és Szabadító Jézus Krisztus, aki született nekünk és Ő szeretne bennünket is behívni az Ő csendjébe, hogy beszélhessen velünk és elmondja: „Azért jöttem el kisdedként a földre és azért éltem itt, hogy megmutassam isteni jellemem vonásait és tudassam veled, hogy szeretlek. Neked is kínálok más életet, amit eddig éltél. Olyat, amiben az Atya szabad gyermekeként élhetsz, olyat, amiben ott van az én békességem, szeretetem a jelenlétem által.

” Karácsony szent estéjén állj meg te is végre, hogy elcsendesedve Előtte, számodra is felragyogtassa önmagát, hogy megtudd – Jézus az Isten!

Sebestyén Julianna

 

„Csak” simán Karácsony!

Az első émelygés akkor fogott el idén is, amikor első alkalommal kiabálta rám a rádió a blekk frájdéjt. Első gondolatom az volt, hogy már megint kezdődik. Elérkezett november vége és minden karácsonyi díszbe öltözött. De vajon miért? És sajnos idén is csalódnom kellett. Csalódnom, hiszen megint megpróbálják. Megpróbálják elterelni a figyelmemet, a gondolataimat a karácsony igazi jelentéséről, titkáról. Igen a titokról, ami karácsony szenteste érkezik el hozzánk. Megpróbálják hamis dolgok fontossá tételével elrejteni, átnevezni ezt a csodálatos ünnepet. Próbálják rá erőltetni, hogy a család ünnepe, meg fenyőünnep, és nagyon divatos a szeretet ünnepe kifejezés is. De ezek közül egyik sem. Karácsonykor egy Gyermek születését ünnepeljük. Egy gyermekét, aki megváltást hozott nekünk, aki megszületésével fény hoz életünkbe. Igen! Jézus Krisztus maga a szeretet, ilyen értelemben nevezhetjük a szeretet ünnepének is. Mit kell tennünk az Adventi időben? Hogyan fogadjuk Istenük Fiát? Vizsgáljuk meg, hogy hova is érkezett a szeretett Gyermek! Nem volt meleg gyermekágya, nem várta gazdagság, hanem egy istállóban született egy kis jászolba. De mégis a legnagyobb gazdagságot hordozta magával. A legnagyobb szeretet született meg közénk.

Karácsonykor fontos dolog az is, hogy rendben legyen a lakásunk is, de nem kell görcsösen azon aggódni, hogy minden porszemet sikerült-e kitakarítani. Fontos feladat lelkünk kitakarításával is foglalkoznunk. Igen fontos az is hogy mi kerül az ünnepi asztalra, de nem kell azon aggódni, hogy az idei legdivatosabb ételt készítsük el, hanem fontos odafigyelni, hogy lelkünk is a megfelelő táplálékhoz jussunk

Emlékszem még arra az időszakra, amikor feleségemmel kettesben egy aprócska asztalnál ülve fogyasztottuk el az ünnepi vacsorát. Nem a mérete számított, hanem a szeretet, ami karácsonykor a lelkünkbe költözött. A világ el akarja hitetni velünk, hogy karácsonykor a legfontosabb dolog az ajándékozás. El akarja hitetni, hogy a karácsonyi vacsora fontosabb mindennél. El akarja hitetni, hogy a facebookra posztolt mosolygós álboldogságot sugárzó kép a legfontosabb. Fontos hogy kiszakadjuk a világ hamis jelképeiből, és szakítsunk azokkal a dolgokkal, amik elterelik figyelmünket a karácsony igazi jelentéséről. És ha ezektől el tudunk szakadni, akkor csak simán, meg tudjuk ünnepelni a karácsonyt.

Varga Gábor