Adventi gondolatok Böjte Csabától

Kegyelem

Sokszor az ember nem bízik a maga erejében, és ezt jól is teszi, hisz végül is mindannyiunkat egy marék porból teremtett az Isten.
Kicsik, egyszerűek és gyöngék vagyunk.
Olyan jó dolog tudni azt, hogy Isten velünk van és segít.
Bárki közülünk, aki egy fát elültet, mi mást szeretne, minthogy
az a fa nagyra nőjön, gyümölcsöt teremjen, nagy, erős koronája, gyökere, törzse legyen.
Senki nem ültet fát csak azért, hogy satnya, beteg, korhadt fája legyen.
Meg vagyok győződve arról, hogy Isten, aki megteremtett bennünket, és a népek nagy családját, azt szeretné, hogy én egyedül, és mindannyian külön-külön, de együtt is, közösségileg,
a magyar nemzet gyermekeiként erősek, szépek, nagyok legyünk.
Isten nem egy szépségverseny zsűrije, ő nem kiválogat, hanem mindannyiunkat a parányi egysejtű létből a végtelenbe visz.
A kudarcok nem torpantják meg, ő melletted mindig újrakezd, bátorít, biztat.
Ha elfáradsz, ölbe vesz, ha nagyon gonosz voltál, dorgálva szeret, de nem enged el.
Drága vagy neki, meghalt érted a kereszten.
Örök szeretettel nevedet tenyerébe írta, s nem hagy el soha.
Egészen biztos, hogy Isten nemcsak vágyik valamire, hanem hathatós segítségével mindannyiunkat szeretne megsegíteni, megáldani, hogy nagyra nőjünk, hogy kibontakozzunk.
A bennünk levő jó, szép, szent, igaz az ő dicsőségére, és mindannyiunk örömére, világra jöjjön.

A Szentlélek ott fúj, ahol akar!
Alázattal keressünk kérdéseinkre válaszokat.
Egyedül Isten irgalma végtelen,
minden más véges, s véges gondjainknak végére juthatunk.
Biztos, hogy van megoldás, az Isteni kegyelemre mindannyian számíthatunk.

A bűn

A sötétség nem más, mint a fény hiánya.
A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani.
Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét.
A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom,
a jóság hiánya.

Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni.
Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás.
A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik,
amit Isten elvár tőle.
Ő igazából szabadságában örömét leli.
A bűnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének.
Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire mulandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert.
Az elképzelt jó unalmas, szürke, hétköznapi.
Az elképzelt rossz izgalmas, csábító, vonzó, de a megélt rossz az embert kilúgozza, kiüresíti, fájdalommal, sötétséggel tölti el.

A megélt jó az embert fölemeli, tisztává, boldoggá, örömtelivé teszi.
Miért vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz horgain.

Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta, igaz, őszinte világ után!

Krisztusi szemlélet

A mai világ felfogása szerint a jó találkozik a rosszal, megküzd vele.
Én hiszem, hogy minden ember jó, azt is tudom a tapasztalataim alapján, hogy a gonosz lélek, mint ordító oroszlán lesi, hogy kit nyeljen el.

Sajnos a gonosz léleknek sokszor ereje is van megtéveszteni, megsebezni bennünket.
Szép a Szentírásnak az a története, amikor Jézus találkozik a garadai ördöngössel.

Nézd, megszakítottam a munkámat, mert fontos vagy nekem, mert szeretlek Téged, mondja szó nélkül is ennek az embernek Krisztus.
Igen, Te jó vagy, bár van benned valami rossz, amitől megszabadulhatsz, amit kidobhatsz magadból, hogy tiszta legyél, szent legyél, igaz legyél. Jézus szelídsége, jósága, türelme az embert megtisztítja, felszabadítja.

Célunk, egymást szeretve felszabadítanunk az önzés, kapzsiság,
a bűn megannyi formája alól.
Mi nem legyőzni akarjuk egymást, elpusztítani, hanem felszabadítani a bizalomra, szeretetre, a vidám csapatmunkára, mely mindannyiunkat tovább vihet.

Hiszek a szeretet végső győzelmében!
Hiszek, mert jó dolog szabadnak lenni, jó dolog tiszta szívvel élni, jó dolog Isten gyermekeinek szabadságát megtanulni, megtapasztalni az önzetlen szeretet világ formáló erejét.
Azt gondolom, hogy fontosabb feladatunk nincs, mint egymást segíteni abban, hogy fel tudjunk szabadulni a bűn minden formája alól.

Kiengesztelődés

A mi Urunk egyik legszebb ajándéka a kiengesztelődésre
való készség.
Döbbenetes, ahogy Jézus hiszi, hogy az öreg Nikodémus
ujjá fog születni.
Nem mondja, hogy rég megcsontosodott, farizeus képmutató, ilyennek születtél, ilyennek is fogsz meghalni, hogy kutyából
nem lesz szalonna.
Nem mondja, hogy az alma nem esik messze a fájától.
Jézus hisz az emberben, hisz abban, hogy a házasságtörő
asszony fölkel, és továbbmegy, és többet nem vétkezik.
Jézus hisz abban, hogy az ember talpra tud állni, meg tud térni,
és ki tud engesztelődni.

Ő maga is ki tud engesztelődni Saullal, aki üldözi őt és a tanítványait, a későbbi Szent Pállal, aki nemcsak újjászületett,
de a Népek Apostola lett.
Az őszinte szeretet, a történelem folyamán nagyon sok bűnöst fel tudott emelni a szentjei közé. Úgy gondolom, hogy ezt a nagyon szép keresztény erényt mindannyiunknak gyakorolni kell.
Kiengesztelődés nélkül nincs jövőnk!
Megbocsátás, újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni.
Adná az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás kegyelmét. II. János Pál Pápa felnőtt keresztényekről írt elmélkedésében felsorolja a felnőtt, keresztény jellemző vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként említi a kiengesztelődésre való készséget.
Gyermekek azok, akik örök haragot fogadnak, gyermekek azok, akik saját gyengeségeiket még nem tapasztalták meg,
ezért nagyon nehezen tudnak megbocsátani.
Nekünk felnőtteknek tudnunk kell, hogy Isten mindannyiunkat
egy marék porból teremtett, és esendők, gyengék, kicsik vagyunk.
Életünk folyamatos újjászületés. Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy maradjatok tökéletesek, hanem arra biztat, hogy legyünk tökéletesek, mint az ő mennyei Atyja.

Adja az Isten, hogy segíteni tudjunk egymásnak ebben
a tökéletesedésben!
Adja az Isten, hogy őszinte, tiszta szívvel ki tudjunk engesztelődni, el tudjuk felejteni egymásnak mindazt, ami fájt, és tudjunk közösen holnapot, életet teremteni!

Istenben bízhatunk

‘Nagyon szeretem Jézus kenyérszaporításos történetét.
A Szentírásból tudjuk, hogy közvetlen előtte való nap, Heródes, Keresztelő János fejét veszi. Jézust is, akárcsak minden jó érzésű embert, megdöbbent, hogy lehet ilyen cinikus, buta, barbár tettet véghezvinni?
De nem omlik össze, nem csügged, és nem is liheg bosszú után, csendesen visszavonul, majd az utána menő emberek felé fordul: gyógyít, bátorít, erőt, hitet ad nekik.

Este, mikor leszáll a nap, és az emberek összebújnak,
akkor arra buzdítja apostolait, hogy adjanak enni mindenkinek.
Az emberek szomorúan számolják össze mindazt, amijük van: néhány hal, kevés kenyér.

Isten a maga jóságával megáldja és megsokszorosítja
az emberek adományát.
Az Apostolok szétosztják a betevő falatot, és csodálkozva látják, hogy bőségesen jut mindenkinek.
Senkinek nem kell üres gyomorral elmennie. Csoda!
Én hiszem azt, hogy Isten nem csodákat vár tőlünk, a csodát ő maga teszi, mi a tőlünk telhető kis lépéseket kell, hogy megtegyük.
A szeretetből vállalt kis ajándékainkat meg tudja sokszorosítani,
és gyümölcsözővé teszi.

Tizennégy éves gyermekvédelmi munkám alatt újra és újra megtapasztalom, hogy az élet kis lépései Isten kezében milyen hatalmas eredményeket tudnak szülni.
Ne számoljunk kishitűen, hanem szeressünk, és álmaink megvalósulnak!

Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak volt Magyarország,
és nemcsak a történelmi múltunkkal kell foglalkoznunk, hanem Istenben bízó lélekkel, a népek nagy családjával váll-váll mellett kell elindulnunk, és népünk újból egészséges, egységes családdá válik.’

Gyengeségünk tudatában elindulunk.

Az önszerveződő szeretet hegyeket mozgat.
A hópelyhek milyen lágyak, milyen gyengék, mégis képesek hordozni, akár egy nagy felnőtt embert a sítalpakon.
Ha összefogás van, csodákat tehetünk!

A minap egyik gyermekünket néztem, ő rajzolt egy ákom – bákom kis rajzot, amit a pár évvel nagyobb társa el akart venni tőle.
A kis óvodás megvédte az alkotását a nagy kamasszal szemben.
Azt ő teremtette, formálta, szülte meg.

A mi mennyei Atyánk, ki ezt a világot 5 milliárd évvel ezelőtt szülte meg a tudósok szerint, lépésről – lépésre formálta, alakította, mindazt mi körülvesz bennünket, és minket, magunkat is.

Vajon hagyni fogja, hogy széthulljon a világunk, és elpusztuljon?
Nem hiszem, hogy mindazt, amit szeretettel, jósággal megteremtett, hagyná veszendőbe menni.
Ő a világunkat tovább akarja teremteni.

Szent István királyunk a boldogságos Szűz Anya gondjaira bízta népünket.
Az Istent szülő Szűz az eltelt ezer esztendő alatt nagyon sokat alakított, formált minket.
Nagyasszonyunk nagyon sok módon segítségünkre sietett.

Miért engedné veszni erőfeszítése gyümölcsét, a nemzetünket?
Biztos vagyok abban, hogy jó végre fogja vinni mindazt, amit szeretetből elkezdett!

Bármilyen nehézség is van, akár fizikai, egyéni létünkben, akár kisebb-nagyobb közösségi létünkben, akár az emberiség nagy létében, tudnunk kell, hogy mindig van tovább.

Isten nem engedi meg, hogy végérvényesen zsákutcába sodródjon az Ő gyermeke.

‘Amit kértek az én nevemben, azt megadom én néktek!’

A Jó Istenünk arra biztat bennünket, hogy egymásnak jó testvéreiként, egy családdá legyünk.

Biztos, hogy Szent István, a maga módján, a 7 törzset
egy nemzetbe kovácsolta.
Ezek a törzsek valószínű nem is mind beszéltek ugyanazon
a nyelven, ahogy kultúrájukban, hitükben, szokásaikban is
lehettek eltérések.
Biztos, hogy értékek tűntek el, sodródtak félre, de úgy gondolom, ma közülünk senki nem szeretné szétverni a nemzetünket, és visszamenni a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe.
Jó nekünk itt magyarnak lenni, egy családban összetartozni, határok nélkül egymásra találni.
Jézus Krisztus arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy egy akol legyen és egy pásztor.
A II. Vatikáni zsinat ezt a gondolatot így fogalmazta meg:
‘Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson,
és mi egymásnak testvérei legyünk.’
Én hiszem, hogy ez a szép álom meg fog valósulni!
Biztos, hogy ez áldozatokkal jár.
Minden nép az Európai Unióban értékeket fog elveszíteni,
de ugyanakkor új értékeket is fog nyerni.

Az lenne jó, hogy a mi magyar kultúránkból minél többet be tudnánk vinni a népek nagy családjába!
Tudatosan kellene vállalni a közösséghez való tartozást,
azt, hogy egy Atyánk van a mennyben, és mi ugyanannak
a családnak gyermekei vagyunk.

Bizalom

Csodálom Isten bizalmát: drága Szent Fiát, Szent Józsefre
és Szűz Máriára bízza.
Nem küld vele láng pallosú, őrző-védő kerubokat.
A kis Jézus az emberek karjába veti magát, mert tudja azt,
hogy az ember jó, hisz minden embert az ő Mennyei Atyja teremtett, és ő selejtet nem teremt.

Jézus, a védtelen kisbaba, bizakodó szeretettel simul oda Máriához, fúrja fejét József karjai közé, és tudja azt,
hogy ez az emberpár gondját viseli.
Heródes a gyermek életére tör, a Szentcsalád mindent hátrahagyva, mindenről lemondva, kész az élet,
a szeretet mellett dönteni.
Elmenekülnek Egyiptomba, hogy megmentsék Jézus életét.
Az isteni bizalom gyümölcsöt szül!
Azt gondolom, hogy nekem is bíznom kell az emberben,
az Isten által teremtett csodában, akit Isten társul, testvérül,
barátul adott nekem.
Hiszem, hogy a törött csont vágyik összeforrni,
egésszé válva életre kelni.
Él a vágy a gyógyulás után!
Hiszem, hogy népem, nemzetem él, és együtt akar szeretetben élni mindazokkal, akik szeretettel megosztják vele a Kárpát-medence csodaszép tájait.

Hiszem, hogy akár a többi nemzetet, Isten bennünket,
magyarokat is szeretetből, jóságból teremtett.
Arra teremtett, hogy világító, életet adó, fényt hordozó
gyermekei legyünk.
Isten áldása legyen a bizalmukon, mely otthont ad nekünk!

Adj Uram élő hitet nekünk!

A ma embere nem csak Istenben nem mindig hisz, hanem a gonosz lélek létét sem fogadja el.

Éppen ezért mind az Isten, mind a gonosz lélek szerepét emberek vállalják át, embereknek osztjuk ki az ő feladataikat.
Groteszk, visszataszító, mikor egy-egy embert környezete istenít, talán még ennél is szörnyűbb, mikor valaki hitetlenségében Isten trónjára vágyik, teremtője feladatait akarja átvállalni.
Sajnos a gonoszat tapasztalva, világunkat jókra és rosszakra osztjuk, mint a mesében élő gyermekek, és ellenfeleinket gonosznak tartjuk.

Pedig mi mindannyian egy-egy marék porból vagyunk teremtve arra, hogy tipegve, topogva lábra álljunk, és egymás kezét fogva, váll a váll mellett elinduljunk a végtelen felé, Isten országa felé.
Meg-meg csillan Napunk, Istenünk fénye rajtunk, egy-egy szép vonása feltűnik arcunkon, de nem vagyunk Istenek.
Sokszor a gonosz, a gyűlölet mozgatja kezünket, lábunkat, nyelvünket, de nem vagyunk gonoszak, a gonosztól megszabadulhatunk és tisztán, szabadon vándorolhatunk.
Utunk maga is teremtés, hisz Istenünknek partnerei vagyunk, teremtve teremtődünk, szülve születünk, életet adva élünk, világunkat kibontakoztatva önmagunkat bontakoztatjuk ki az örök életre.

Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha őseink hitét követve térdet hajtanánk Istenünk előtt, és a tékozló fiú atyjának szeretetével ölelnénk át a gonosz karmaiból szabaduló testvéreinket.

Az irgalmas szeretet bűnöket töröl el.

Sok bűn történt az elmúlt évezredben, erőszak, önzőség, kapzsiság.
Ezek a közösségileg elkövetett bűnök beszennyeztek minket is.
Közös jócselekedetek által megtisztulhatunk!

Együtt gondolkozva felkészülnénk az új Karácsony ünnepére,
arra, hogy a szeretet megszülethessen közénk.
A fizikai személyt az irgalmas szeretet meg tudja tisztítani,
szentté tudja tenni, fel tudja emelni, ugyanúgy hiszem és vallom, hogyha népünk, nemzetünk közösségileg az irgalmas felebaráti szeretet útjára lép, akkor mindannyian megtisztulhatunk az önzés,
a hazugság, a korrupció bűnétől, mely sajnos, sokakat megtévesztett.

Ne vérben, könnyben, szenvedésben, hanem szeretetbe mossuk magunkat tisztára!

Milyen szép lenne, ha minden faluban, városban, ahol magyarok élnek, az előttünk álló évben, az emberek tudatosan megszerveznék a lelki, anyagi újjászületés napját:
‘Reménnyel Jövőt Mindenkinek’.
Szép lenne, ha erre a napra a közösség papjai, lelkészei, művészei, lelki vezetői programot állítanának össze, hogy lelkünket felemeljük az Istenhez.
Megfürdetnénk azt, népünk nagyjainak művészi alkotásaiban,
a szent, szép, igaz és jó értékekben.
Felújítanánk szívünkben az Isten – és emberszeretetet, az értékek, erények iránti elkötelezettséget.
Ajándékozzuk meg magunkat egy szép nappal, amikor megújulhatunk hitben, reményben, szeretetben, népünk iránti elkötelezettségben.

 

A végtelen vár ránk.

Csodálatos! Isten nagyon ragaszkodik hozzánk, meghal értünk
a kereszten, életével megmutatta Krisztus, hogy mi az igazi szeretet. Szívünkbe lopta a szeretet lángját, hogy a világunk el tudjon indulni, lassan, tipegve – topogva az őszinte szeretet,
a testvériség útján.

Vezet, azt akarja, hogy az emberiség ne fenekedjen meg a bűnben, a gyűlölködésben, a háborúk pusztító csapásaiban. Mint kotló a csibéit, maga köré gyűjt, és vezet önmagunk, és világunk felfedezésében, a teremtés továbbálmodásában. A jóság és szeretet országának felépítésében, melynek megvalósulásáért imádkozunk kétezer éve a Miatyánkban, az ‘Úr imájában’.
Hiszem, hogy az emberiség nem ért el a repülését lefogó falakig, utunk szakadékok mellett vezet, de még óriási távlatok vannak előttünk. Ismeretlen, felfedezetlen világok, melyek felfedezésére, meghódítására én is, de te is hivatott vagy. Az ötmilliárd év, melyen keresztül ideért az élet, feljogosít, hogy higgyünk a végtelenben, mely előttünk van, melyet még elképzelni sem tudunk, de ha alázatosan, Istenre, és a teremtett világra figyelünk, lépésről-lépésre kibomlik, s a miénk lehet.
Sajnos jönnek erőszakos diktátorok, és kétségbeesett pesszimisták, szélsőséges nyughatatlan emberek, lesznek társadalmi rengések, de ne zavarjanak, mert életed, életünk biztos kezekben van. Isten, ki szeret, s kinek gyermeke vagy, vezet, veled van. Ő tarisznyált fel jósággal, születésed előtt elrejtette a földbe a vasércet, a rezet, az olajat, mert tudta, hogy te vágyni fogsz repülni, tengereken átkelni. Ő adott bölcs szervező erőt, hogy álmodat álmodva alászállj a földbe kincseidért, és kitartó munkával felszínre hozd, s megszüld vágyadat, mely tovarepít.

Hiszem, hogy nem jutottunk a tarisznya aljára, még sok csoda vár reánk, mit felfedezve otthonosabbá tehetjük életünk. Minden kérdésre van válasz, és minden vágy beteljesedik, mert Atyánk,
ki szomjat oltott testedbe, vizet is adott bőségesen.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.’ (Jn. 3,16.)

A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat,
a virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is. Mind-mind Isten ajándéka.
Jó úgy nézni körülöttünk lévő dolgokra, lényekre, mint Isten szerelmes leveleire, jóságos teremtőnk irántad, irántam való tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is komoly megnyilvánulásaira..

Mennyi szépség, csodás ízek, tündöklő színek, kecses formák, dallamok: mind-mind Isten irántunk való szeretetéről beszél.
Az embertársad, ki melletted van a bajban, a kedves ki megfogja kezed, s magához ölel, mind-mind ajándék, áldás, kegyelem.

Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak a világ, a kék ibolya ajándék számunkra, hanem én magam is, Isten ajándéka vagyok, te is, az kell, hogy legyél. Igen, úgy szerette Isten ezt a világot, hogy nemcsak saját Fiát, de téged és engem is megteremtett, hogy ajándékba adjon az embertársainknak, e nagy családnak, szép világunknak.
Ennél szebb hivatás nincs is a Földön, áldások között áldássá válni mindenkinek! Isten áldó simogatása lenni.

Jézus, ‘mindennapi kenyere’, ahogy ő maga mondta, az igazi arca, – a mennyei Atyának ajándéka – lenni, akaratát teljesíteni. Isten bennünket a saját képére, hasonlatosságára teremtett, mi is mindannyian Isten ajándékai kell, hogy legyünk ezen a Földön. Áldás, ajándék, jó szó, lágy simogatás, foszló belű kenyér testvéreink számára.
Ne félj, merd vállalni hivatásodat, boldog leszel!

Forrás: Lélekébresztés.hu